Cigi

Most a vizsgaidőszak végeztével ismét megpróbálok nemdohányzó emberként élni. Sokadik próbálkozásom, de rájöttem, hogy nem szabad azt mondani magamnak hogy: "Soha többet nem gyújtok rá!". Túl nagy teher. Ha egy időre sikerül letennem, az is jó. Hiszen nem kell csalódnom magamban. IMÁDOK DOHÁNYOZNI! Ez az igazság. És szerintem ez egy kicsit mindig is így marad. A legnehezebb része nem a nikotin elvonási tünetek. Hanem azok a szép emlékek, amik a dohányzáshoz kötnek. A barátaimmal beszélgetés az élet nagy dolgairól egy sör vagy bor és pár szál cigi mellett. Vagy mikor azzal a bizonyos lánnyal romantikus körülmények között sétáltunk, és beszélgettünk, mellé 1-2 szál cigit elszívtunk. Lángba borult a szívem, s azzal a lánggal a cigit is meg lehetett gyújtani. Az emlékek...Beleintegrálódott a tudatomba a dohányzás. Akarok is dohányozni, meg nem is.