Gyorsan pár gondolat

Mostanában nagyon szenvedélyes vagyok és szélsőségesek az érzéseim. Úgy érzem, mintha folyamatosan kifelé kellene élnem...Keresem az emberek társaságát. Elfogadtam az embereket minden pozitív és negatív vonásaikkal együtt, nem érzem magam sem alsóbb, sem felsőbbrendűnek a többi embernél. Gyakran megvolt bennem ez az "én egy kívülálló vagyok" érzés. Érzem, hogy belül álló vagyok, ettől függetlenül továbbra is éber és szemlélődő maradtam, mert ezt egy pozitív tulajdonságomnak tekintem, amin nem kell változtatni. Az elmúlt néhány hónapban tudatosan fejlesztettem az önismeretemet, ez egyfajta befelé fordulást eredményezett, hiszen ahhoz, hogy változtassunk magunkon, magunkba kell néznünk. Jó mélyen. Nagyon sok területen pozitívan változtattam magamon, és ezáltal az életem is változott, főleg érzelmi téren. Racionális téren (munka, tanulmányok, stb.) még vannak hiányosságaim, ezt érzem. De ehhez is a stabil érzelmi háttér kell, ezt felismertem. Szinte hihetetlen, hogy mennyire rövid időn belül mennyit tud változni az ember pozitív irányba, ha tudatosan teszi azt. Ezt nemrég ismertem fel, és igen: büszke vagyok magamra, megdolgoztam érte, de ez folyamatos munka, folyamatosan tennem kell hozzá, újra és újra lelki tükröt kell tartanom magam elé, hogy ezt az állapotot fenntartsam. Valószínűsítem az okát, hogy mostanában ennyire kifelé kezdtem élni. Tudatosult bennem, hogy a saját belső félelmeim, feszültségeim, görcseim miatt nem tudtam igazán megélni a velem történt eseményeket, behatásokat, vagy ha meg is éltem, egy torz, nem tiszta formában tettem. Ismét fogékony lettem a külvilágból érkező pozitív és negatív ingerekre. Ami alapjáraton jó. De még nem vagyok azon a tudatossági szinten, hogy ezt hibás reagálások nélkül meg tudjam élni. Ezért hirtelen felindulásból követtem el hibákat. Egyik ilyen hibámról beszélnék pár mondatban. Először idéznék

Müller Pétertől:

"Ha valamire az ember nagyon vágyódik, rendszerint nem kapja meg. Csak amikor már elengedi a vágyódást - akkor jön a beteljesedés. Amikor nem akarsz, és nem követelsz már. Amikor minden tőled telhetőt megteszel - és utána rábízod az egészet az Istenre, a Természetre, nevezd, ahogy akarod. Ez a mágia titka: megvágyni - és elengedni."


Ott követtem el a hibát, hogy nagyon vágytam valamire/valakire. Arra, hogy szerelmes legyek, hogy csajom legyen. Konkrétan egy személyre vágytam. Jól indultak a dolgok, még az "Univerzum" is segített, Ha hinni akarunk felsőbb erőkben, de ha nem, akkor a véletlenek is jól jöttek ki. A probléma annyi, hogy elfelejtettem tiszteletben tartani a másik embert. Egyetlen végkifejletet fogadtam el: úgy fog történni minden, ahogy én akarom. Tettem a dolgokért, hogy megszerezzem amit/akit akarok, de ezt önző módon tettem. Müller Péter gondolatai sokat segítettek régebben is. Helyesen így cselekedtem volna: Elfogadom a vágyaimat, átélem a vágyakozás örömét, de utána lemondok róla (Ez egyébként a buddhizmusnak is egy fontos üzenete), és ennek fényében cselekszem, tudva azt, hogy a beteljesülés csak részben múlik rajtam, más ember élete felett nem rendelkezhetek, nem irányíthatom. Tehát vállalom az esetleges örömöt és fájdalmat is. Örülök, hogy ezt ilyen gyorsan sikerült felismernem, a jövőben másként cselekszem.

-

Jól érzem magam a bőrömben? Ha igen tudom miért. Ha nem, mit nem tettem meg és mit kell megtennem ahhoz, hogy jól érezzem?

Cigi

Most a vizsgaidőszak végeztével ismét megpróbálok nemdohányzó emberként élni. Sokadik próbálkozásom, de rájöttem, hogy nem szabad azt mondani magamnak hogy: "Soha többet nem gyújtok rá!". Túl nagy teher. Ha egy időre sikerül letennem, az is jó. Hiszen nem kell csalódnom magamban. IMÁDOK DOHÁNYOZNI! Ez az igazság. És szerintem ez egy kicsit mindig is így marad. A legnehezebb része nem a nikotin elvonási tünetek. Hanem azok a szép emlékek, amik a dohányzáshoz kötnek. A barátaimmal beszélgetés az élet nagy dolgairól egy sör vagy bor és pár szál cigi mellett. Vagy mikor azzal a bizonyos lánnyal romantikus körülmények között sétáltunk, és beszélgettünk, mellé 1-2 szál cigit elszívtunk. Lángba borult a szívem, s azzal a lánggal a cigit is meg lehetett gyújtani. Az emlékek...Beleintegrálódott a tudatomba a dohányzás. Akarok is dohányozni, meg nem is. 

Citromfű

Mostanában a vizsgaidőszak miatt (elsősorban) felborult a bioritmusom, összevissza alszom, nem eleget, és nem megfelelő minőségben. Ezért vettem 350 Forintért ömlesztett citromfű teát. Érdemes kipróbálni, aki még nem tette, stresszesebb időszakban nagyon jó gyomorideg ellen, és az alvást is segíti. Vírusos megbetegedések esetén is javallott. Aki esetleg nem ismerné az elkészítési módját, íme (+pár infó):




A citromfüvet (Melissa officinalis) a nép mézfűnek, méhfűnek is hívja. A népi gyógyászat a citromfüvet szinte minden betegségre használja.

A citromfű tea hatása:

Rossz közérzet esetén, gyomor- és bélpanaszoknál, epe- vagy májbántalmaknál, szívpanaszoknál, menstruáció alatt, és megfázásnál is segít a citromfű. Idegesség, álmatlanság ellen is jó. A tudomány is elismeri a citromfű különös hatásosságát. Nyugtató, görcsoldó, epehajtó, étvágyjavító és szélhajtó hatása bizonyított. Ehhez jön még a citromfű illóolaja, ami baktérium-, vírus-, sőt gombaölő hatású.

A citromfűből vírusölő tulajdonsága miatt krémet is készítenek, mely jól alkalmazható az ajak herpesz esetén. A hivatalos orvoslás a citromfű alkalmazását a következő területeken javallja: idegrendszeri alapú alvászavarok, gyomor- és bélpanaszok, valamint étvágytalanság.



Citromfű elkészítése:

Citromfű tea: 1 csésze forró vízbe helyezzünk 3 teáskanálnyi citromfű-levelet, majd 10 perc állás után szűrjük le. Naponta 3 csészével (többször 1-1 csészével) fogyasszunk 4-6 héten át. Ideges állapotban, depresszió esetén igyuk.

Az íze is rendkívül finom, mindenkinek kellemes citromfű fogyasztást kívánok! :)

Hiányzik a nyár. Igazi nyárkedvelő, mediterrán típusú ember vagyok. (Na meg a gázszámla sem mindegy.) Tavaly nyáron Kos szigetén voltam Görögországban, már 2. alkalommal. Anyukám és én is imádjuk a görög szigetvilágot, az ottani klímát, a helybéli emberek életmódját, pozitív életszemléletét. Sokáig is élnek. Sokat gondolkodtam rajta, hogy szívesen leélném ott az életem. Míg mások azt érzik, hogy hőgutát kapnak, én azt érzem: itthon vagyok, ez az a klíma amit szeretek. A helyi olívabogyók meg sem közelítik az itthoni teszkósakat. Imádtam a tengerpartról biciklivel feltekerni a hegyre az olívafák közé, olyan hihetetlen nyugalmat áraszt.


Sokan nem ismerik Kos szigetét: A görögországi Kosz szigete az Égei-tengerben található, a Dél-Égei-szigetek, ezen belül a Dodekanészosz tagja.


Itt található Hippokratész platánja. A legenda úgy szól, hogy ez a fa már akkor megvolt, mikor Hippokratész az orvos tanoncait oktatta. Ez sajnos nem igaz, a fa "csak" 650 éves! Így is nagyon öreg.








Ez a színház sem mai már. :)







A máltai lovagok vára:







Ezeket a képeket nem én készítettem, csak illusztráltam, hol jártam a nyáron. Amint meglesznek azok a képek, amiket én csináltam ezeken a helyeken, felrakok párat.

Első bejegyzés

Ez életem első blog bejegyzése. Azért kezdtem bele, mert szerencsére nagyon sok kedves ismerősöm van, akik érdeklődnek felőlem gyakran, s szívesen is beszélgetek velük, de az időm szűkös, így nem mindenkire jut annyi időm, mint egykoron, de itt megtudhatnak rólam egy-két dolgot. Természetesen az igazi beszélgetést ez nem helyettesíti, de remélem jó alternatívát kínál. Persze nekem is jó, ha kiírhatom magamból néha a gondolataimat, érzéseimet. Öröm, bánat, gyötrődés, boldogság, s a mindennapi megpróbáltatások tényszerű leírása, az arra kigondolt megoldási tervek közlése, némi filozófiával fűszerezve. 

Az oldal nem fog az egész életemről egy teljes képet mutatni, nem is célom, hiszen 1. nem is lehetne megvalósítani, 2. a privát szférám az enyém. A megfogalmazások nem lesznek irodalmi értékűek, egyszerű hétköznapi, puritán írásmód. Néha egy kis ízelítőt mutatok az életemből, talán nem mindig a legizgalmasabb részeket, heti 1-2 alkalommal tervezem. Elsősorban barátaimnak, kedves ismerőseimnek szánom, bár nem bánom, ha más is olvassa, ha jól érzi magát itt.

Na induljon a kesudió.